„Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.“ Nagy László
Iskolánk számára már hagyománnyá vált, hogy minden áprilisban megtartjuk az anyanyelv hetét. Az idei évben a húsvéti szünet előtt kezdődött a „14. Tetejetlen fa“. Rendezvényünk célja, hogy diákjainkban megerősítsük az anyanyelvünk és irodalmunk szeretetét, tiszteletét. Az, hogy a hét napjain játékos irodalmi és nyelvtani feladatokat oldanak meg, elveszi a tanulás élét. Felső tagozatos tanulóink örömmel tesznek eleget a különböző kihívásoknak, vállalnak el időnként pluszmunkát igénylő feladatokat is.
- nap: Irodalom, birodalom...
Hagyományainkhoz híven anyanyelvi hetünket a költészet napján indítottuk el. Kicsik és nagyok együtt, egymásnak szavaltak az iskola folyosóján. Mivel idén Jókai Mór születésének 200. évfordulójára emlékezünk, ezért az ő tiszteletére az alsó tagozatos osztályoktól egy kevésbé ismert Jókai vers hangzott el, az Ültess fát! Ennek a versnek az üzenete ma is éppoly időszerű, mint a 19. században. A felső tagozatosok pedig József Attila előtt tisztelegve a Mama című verset szavalták közösen. (Erről a napról már olvashattak iskolánk honlapján.) Ezen a napon az irodalomé volt a főszerep a felső tagozaton. A szavalás után zanza verseket rejtettünk el az iskola folyosóján, minden felsős osztálynak kettőt. Meg kellett fejteni, vajon melyik vers lehet, mivel „egy kis hiba történt a gépeléskor, csak a magánhangzók kerültek a papírra”. Ezen felül egy játékos irodalmi feladatsort is kaptak, melyen az egész osztály dolgozhatott, de csak a szünetekben.
- nap: Locsolóversek +párkereső + amit leírsz, téged mutat
Mivel a húsvét hetében jártunk, egy különleges pontgyűjtő lehetőséget kaptak a tanulók: húsvéti locsolóverseket lehetett szavalni a magyar órákon a plusz pontokért. A hétvégén készülhettek rá, és bizony, osztályonként száznál több versike is elhangozott. Nagy örömömre hagyományos, népi locsolóvers is volt jópár a modernebb változatok mellett. Bízom benne, hogy a fúk a következő héten felhasználtak párat a rengeteg ötletből, amit aznap hallottak.
Ezen a napon a helyesírással is foglalkoztunk. Tudjuk, hogy ez egy kényes pont, de egy intelligens embert az is jellemez, hogy hibátlanul tud írni. Az osztály többsége nyugodtan hátradőlhetett, az ő feladatuk csak annyi volt, hogy nagyon szorítottak az osztálytársuknak, aki önként vállalta a kihívást, és megoldotta a helyesírási feladatlapot.
A szünetekben pedig a „Keres a párod” irodalmi párkeresőt játszottuk, a gyerekek nagy kedvencét.
- nap: A fejed törd, ne a magyart!
A nap első feladata egy játékos anyanyelvi feladatsor megoldása volt.
Emellett egy eszperente mesét is kellett írniuk az osztályoknak a tanítás végéig. Mindenki dolgozhat rajta, de csak a szünetekben. Nagyon kedves kis történetek születtek.
- nap: illusztráció bemutatása + kiértékelés
Pár héttel a rendezvény előtt minden felső tagozatos osztály kapott egy Jókai művet, melyet makett vagy illusztráció formájában kellett megjeleníteniük. Az elkészült alkotásokat reggel mutatták be, majd a felső folyosón készítettünk belőlük kiállítást.
A hét kiértékelésére is a folyosón került sor. Elmondhattuk, hogy újra tartalmas anyanyelvi hetet zártunk a Tetejetlen fa körül sorakozva. Kiderült, hogy melyik osztály teljesített a legjobban, kik voltak azok, akik szívvel-lélekkel oldották meg a feladatokat és teljesítették a különböző próbákat. Két osztály kiemelkedően teljesített. A címvédő 9.- esek szerették volna megtartani a vándorkupát, míg a 8. osztályosok azon voltak, hogy azt megszerezzék, és persze az ezzel járó jutalmat is. Ez azonban ebben az évben nem sikerült. A „Tetejetlen fa“ 14 éve alatt első ízben fordult elő, hogy egy osztály három egymást követő évben megnyerte az anyanyelvi hét versenyét. Nagy-nagy gratulácó még egyszer a 9. osztálynak, akiknek sikerült ezt véghez vinniük! Övék lett a dicsőség és az igazgató néni által felajánlott szabadnap is. Igaz, hogy a tanév végén ők elbúcsúznak tőlünk, de remélem, ezt a hármas sikert is szép emlékként őrzik majd iskolánkról.
És bár első hely csak egy van, mindenki nyert valamit, aki részt vett a játékban, hiszen többet, újat tudhatott meg anyanyelvünkről, irodalmunkról, és nem utolsó sorban saját tudásáról és szorgalmáról. Véget ért anyanyelvi hetünk, de a Tetejetlen fa jövőre újra kivirágzik.
Mgr. Fodor Anikó, az anyanyelvi hét szervezője